Sziasztok!
Összeszedtem egy jó kis összefoglalót a csakrákról.
Kezdjük is az alapoknál - a gyökércsakra:
 |
| Mandala 16 |
Szanszkrit név: Muladhara
Jelentés: Gyökér, támaszték
Jellemzői: Ősbizalom, hit, szorongás, félelem, egzisztencia, család
Hely: Gát, a gerinc alsó része, farkcsonti fonat
Elem: Föld
Mantra: LAM
Funkció: Túlélés, földelés, anyagi világ
Belső állapot: Nyugalom, biztonság, stabilitás
Külső állapot: Szilárd
Jog: Jog arra, hogy itt legyünk; a birtoklás joga
Mirigy: Mellékvesék
Külső testrész: Láb, lábfej, csontok, vastagbél, fogak, minden, ami szilárd
Rendellenes működés: Súlyproblémák, aranyér, ízületi betegség, térdproblémák
Szín: Vörös
Érzékelés: Szaglás
Hangzó: O
Szolmizációs hang: Dó
Bolygó: Szaturnusz, Föld
Fém: Ólom
Élelmiszer: Fehérje, hús
Füstölő: Cédrus
Ásvány: Magnetit, rubin, gránát, vérkő
Szimbólum: 4 szirmú lótusz, középen négyzettel
Asztrológiai hozzárendelések: Kos/Mars: újrakezdés; Bika: kapcsolat a Földdel; Skorpió: szexuális erő, megújulás; Bak: szerkezet, szilárdság
Kor: 0-7 év
A Muladhara csakrához tartozó tudatosság elsősorban a
fizikai túlélésre koncentrál. Innen erednek ösztönös reflexeink a menekülésre
és a harcra. E csakrának vagy elemének, a földnek a megtagadása saját túlélésünket
veszélyezteti, személyes és kollektív értelemben egyaránt. Ha anélkül haladunk
tovább a felsőbb csakrákhoz, hogy ezt a szintet kiegyensúlyoznánk, fejlődésünk
gyökértelen lesz, talajtalan, és nem rendelkezik az igazi növekedéshez
szükséges stabilitással.
Ha túlélésünket veszély fenyegeti, félelmet érzünk. A
félelem az első csakra démona - a gyökércsakra ideális esetben a biztonság és a
bizalom érzetét nyújtja, a félelem pedig ezek ellen dolgozik. A mértéktelen félelem
annak a jele, hogy a gyökércsakra alapja megrendült. A félelemmel való
szembenézés elősegítheti a gyökércsakra ébredését.
Földelés nélkül kicsúszik a talaj a lábunk alól, elveszítjük
a középpontunkat, elszalad velünk a ló, és végül álomvilágba menekülünk. Többé nem
leszünk képesek birtokolni vagy megtartani valamit. A természetes izgalom és
felvillanyozottság szétoszlik, eltűnik, hatását veszti. Amikor talajtalanná válunk,
figyelmünk elkalandozik a jelen pillanatról, és olyanok leszünk, mint aki
„máshol jár". Ebben az állapotban erőtlennek érezzük magunkat, és mint egy
ördögi körben, többé nem is akarunk jelen lenni.
A talajba eresztjük a gyökereinket, mint valami horgonyt -
az első csakra is ezekről a gyökerekről kapta a nevét.
Gyökereinken keresztül jutunk táplálékhoz, erőhöz,
stabilitáshoz, s így kezdhetünk végre növekedni. Amikor megszűnik ez a
kapcsolat, elszakadunk a természettől, biológiai forrásunktól. Forrásaink
nélkül pedig az ösvényt sem leljük többé. Nagyon sok ember van, akiről azt mondjuk,
hogy még nem találta meg a helyes utat, bár valójában arról van szó, hogy még
nem talált rá a megfelelő alapra. Folyton az eget kémleli, ahelyett hogy a lába
elé nézne.
Gyökércsakra gyakorlatok:
- Földelő meditáció
- Kocogás
- Sáta mezítláb a talajon
- Alvás
Jóga pózok:
- Apanászana (térd a mellkashoz)
- Szetu Bhandászana (híd)
- Salabhászana (sáska)
- Dzsanusz Szirszászana (előrehajlás nyújtott lábbal)
(Forrás: Anodea Judith: A csakrák bölcsessége)
