Bevezetés a mandalák világába

Mi a mandala?

Maga az elnevezés szanszkrit eredetű, és mágikus kört, korongot jelent.

A mandala már az idők kezdetétől mindenhol ott van, mind a kultúrákban, mind a természetben: a virágokban, pókhálókban, a kristályok szabályos elrendeződéseiben, sőt, az űrben keringő égitesteket szemlélve is a természet mandaláit csodálhatjuk meg. Az egész univerzum egy kozmikus mandalaként értelmezhető, vagyis a mandalák az univerzum csöppnyi másai.

A mandala megjelenik az ősi kelta kultikus körökben, a templomok rozetta ablakainak rajzolatában, a középkori kódexek lapjain, de a magyar honfoglaláskor művészetében is, ugyan úgy, mint a láma kolostorok aprólékosan elkészített festett homok- vagy vajképeiben.

A mandala többnyire szimmetrikus, koncentrikus vagy sugarasan kialakított színes kör, melynek szemlélése vagy készítése alkalmas a színmeditációra, és ezáltal a lélek és a test gyógyítására.

Többféle mandalatípus van, a hinduizmus, buddhizmus, kereszténység, görög mitológia, sámánizmus, indián kultúra ábrázolásai a legismertebbek. Minden kultúra és civilizáció használta a kör szimbólumot. A Tibeti elnevezése már sokkal többet elárul róla. A mandala tibetiül „dkyil-’khor” (kjilkor), amiben a „kjil” a középpontot, és a „kor” a centrumot körülvevő koncentrikus köröket jelenti. Ezek szorosan összetartoznak, egyik a másik nélkül nem létezik.

A mandala meditációs kép. Alapelemei a geometrikus formák, a kör, a négyzet, és a többi sokszög. A mandalában a kör jelképezi a szellemiséget, a négyzet az anyagi világot, a színek pedig érzelmeket.

Ha felborul az egyensúly, akkor teljesség-mentes, tökéletlen állapot áll fenn, és az ember úgy is érzi magát. Ha nincs harmónia, gyengének érezzük magunkat, félünk, negatív érzések és gondolatok keletkeznek bennünk, és mindezek fizikai szinten megjelenve betegséget okoznak.

A mandala-nézés, rajzolás elterjedt formája a meditációnak, segíti a koncentrációt, harmonizál, kiegyensúlyoz, pihenteti a szellemet, az érzelmeket lecsendesíti. A mandalát nézve, a képre koncentrálva harmonizálhatjuk magunkat, a nekünk tetsző képpel gyógyíthatjuk testünk, lelkünk, kikapcsolódhatunk egy kicsit stresszes világunkból, és rég elfeledett igazságokra, emelkedett, tiszta gondolatokra ébredhetünk rá.

A mandala megalkotása különleges módon hat a szellemre és a lélekre. Az ősi, archetipikus formákkal, és a színekkel (melyek tudattalanunkban gyökereznek) való foglalatosság pozitív hatással van ránk. Az alkotás folyamata már önmagában véve egy meditációs folyamat, mely alatt eltávolodunk a mindennapi világunktól, megnyugszunk, ellazulunk, váratlan, segítő gondolatok, érzések bukkannak fel bennünk, és tágabb összefüggéseiben láthatjuk önmagunkat és a világunkat. A mandala elkészítése után megnő az energiaszintünk, kiegyensúlyozottabbak leszünk, lelkesebbek és motiváltabbak leszünk a belsőerő megtapasztalásának köszönhetően. A játékos önfelfedezés mandala segítségével személyes fejlődéshez, gyógyulás elősegítéséhez, és kiegyensúlyozott, boldog életvitel felé vezet.

A mandalafestés a teljesség, a belső egyensúly, az EGÉSZ-ség és az erő felismerésén keresztül tud bennünket megnyugtatni, ellazítani, kreatív energiánkat mozgósítani, és gyógyítani. A csodálatos formák és színek milliárdjai, pedig segítenek kifejezni önmagunkat, és megélni érzéseinket. Szürke hétköznapjaink örömei, kudarcai, feszültségei, csomói festés közben láthatatlanul feloldódnak a formák és színek változatos világában, és energiával, alkotóerővel, jó kedvvel és tenni akarással töltenek fel, hogy gondolataink világosabbak, érzéseink tisztábbak, tetteink bölcsebbek, és mi magunk boldogabbak lehessünk.